2008 május 8. | Szerző: man |

 L A S S Ú    T Á N C

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esöcseppek földet érnek tompán?

Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatünö éjben a felkelö nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid
A zene elillan…

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: “Hogy s mint?”
Meghallod a választ?


Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idö rövid..
A zene elillan… 

Szoktad mondani gyermekednek, “majd inkább holnap”?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihülni a barátságot,szerelmet
Mert nem volt idöd felhívni, hogy annyit mondj: “Szervusz”?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.

 Az idö rövid.
 A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielött a dal elillan.