2008 április 10. | Szerző: man |

 Tegnap voltam egy meetingen. Az eleje érdekes volt. A mai magyar nyugdíj rendszert ismertették. Hát elég sokkoló adatokat közöltek! Ez a része még érdekelt is. Mondjuk a célja az volt, hogy vegyek kötvényt 200ezer forint értékben. Ez még nem is lenne rossz, csak 20 évre szólna. Nem tudom, hogy merjek e egy ilyet bevállalni, főleg úgy, hogy a mai világban egyáltalán nem biztos a megélhetés. Mert most kitudom fizetni, de mi lesz jövőre meg 10 év múlva? Nehéz dolog ez…

A második része ennek a találkozónak már nem tetszett. Be akarták szervezni az embert. Mármint, hogy legyek az alkuszuk. És nem feltételes módban beszélt az ürge, hanem kész tényként kezelte azt, hogy pl én is ott fogok dolgozni. Aztán amikor vége lett próbáltak megfűzni. Azzal indított a nőci, hogy akkor megírjuk a papírokat. Aztán leállítottam, hogy én csak kíváncsiságból jöttem el, nem tettem le a voksom emellett a lehetőség mellett. De nem is fogom. Nem tetszik ez az erőszakos stílus. És nem hiszek a rendszerben. Nem hiszem, hogy egy mai magyar fiatal olyan könnyen kifizet 200ezret egy kötvényért, amit aztán ugye évente fizetni is kell. De leginkább az a stílus nem tetszett, amivel engem megpróbáltak megfűzni, hogy csatlakozzam hozzájuk. Épp azt mondtam anyunak reggel, hogy sokkal szívesebben lennék kozmetikus mellékállásban és keresném azzal a pénzt, mint, hogy alkusz legyek. Mondjuk eleve szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban. Nem hiszek benne.